Valamikor idén tavasszal néztem a Hungaroring weboldalán az idei évi eseményeket. Akkor figyeltem fel rá, hogy lesz egy itthon még sosem látott műsor, amiről akkor még semmit nem lehetett tudni. Beírtam a naptárba mert szeretem a régi versenyautókat aztán sokáig semmi hír nem volt róla. Mígnem egyszer csak elkezdett a város és a médiák tele lenni óriásplakátokkal és reklámokkal és akkor már sejteni lehetett, hogy ennek a rendezvénynek bizony komoly színvonala lesz! Amikor az egyik főrendező a főleg a Dakar rallykról ismert Szalay Balázs egy interjúban elmondta, hogy milyen autócsodák lesznek itthon és dolgoznak rajta, hogy magát Emerson Fittipaldit is meghívják a Hungaroringre akkor már kezdett biztossá válni, hogy ennek a fele sem tréfa. Aztán a hivatalos sajtótájékoztatón Szalay Balázs azt mondta, hogy a rendezvény mintájaként a világszerte híres Goodwoodi rendezvények szolgáltak. Külön kérték a nézőket, hogy aki teheti korhű ruházatban menjen ki a ringre, ezzel is erősítve a rendezvény jellegét. Itt azért egy kicsit szkeptikus lettem. Kétszer voltam kint Goodwoodban a Festival of Speeden. Akkori útitársaimmal egyik alkalommal éppen a Goodwoodi rallypálya melletti büfében ebédeltünk majd megittunk egy sört. Közben azon elmélkedtünk mennyire elképzelhetetlennek tűnik egy a Festival of Speedre egy kicsit is hasonlító buli magyarországi megszervezése. Ezúton jelentem a tisztelt olvasóknak, hogy Szalay Balázséknak sikerült megvalósítani azt, ami nekünk két, három éve még elképzelhetetlen volt! Az egész Hungaroring Classic rendezvény hasonlóan volt felépítve, mint a Festival of Speed vagy a Revival. Azaz, a résztvevők részéről semmi szuprázás, nagyzolás. Nincsenek hermetikusan elzárt motorhome-ok, megközelíthetetlen autók és pilóták. A versenyautók nagy része egyszerű fehér sátorsor alá volt telepítve. Még a mezőny kilenc legdrágább autója is csak ezek alatt kapott helyet. Pedig ott volt köztük a világon egyetlen példányban létező Ferrari 250 GT Breadvan is, aminek az értékét 3 milliárd forintra becsülik! Egy rohadt nejlon szalag nem volt köré húzva! A boxokban tanyázó csapatok ajtajai is nyitva álltak mindhárom napon mindenki előtt. Pedig ott is irgalmatlan értékű C csoportos Le Mansi autók, BMW 3,0 CSL-ek, echte gyári Shelby Cobrák és még számtalan érték parkolt mindenfelé. Itt kell megemlítenem a Mercedes C11 Le Mansi autóját, amiből összesen 6db épült. Abból 3db a gyár tulajdonában maradt 3db pedig elkerült ide-oda. Amit itt láthattunk az egy tesztpéldány volt, ami sosem versenyzett. Az autó (egyik) tesztpilótája pedig Michael Scumacher volt. A csapatok szerszámai, alkatrészei szanaszét, és senki nem szólt semmit a nézőkre, hogy ugyan mennének már ki innen a fenébe. A versenyautók javarésze vagy mindegyike igen nagy értékű eredeti példány volt. A Lola és a Porschék több verziója, Alfa Romeok, Ford Mustangok, eredeti Ford GT40, Chevronok, Ferrarik és Maseratik valamint Mercedesek alkották a mezőnyt. De volt egykori túraautó Volvo, Jaguar E-Type-ok, BMW M1, TOJ, Cheetah és Osella is. A közönség nagy része valószínűleg most láthatott először élőben Lancia Beta Monte Carlot is. De eljött az Euro F2 Classic sorozat is, ami az egykori Formula 2-es Európa bajnokság autóit vonultatta fel, felejthetetlen hangélményt okozva a nézőknek. Nagyon jó volt közelről látni ezeket a régi versenyautókat. Azt, hogy milyen műszaki megoldásokkal és milyen alapanyagokkal dolgoztak a régmúlt autóépítői és versenyzői. A karbon és a kevlár nem volt még ismert (az autóiparban?), ahogy a bonyolult elektronikai és hidraulikus rendszerek sem. Viszont szépen megmunkált, szegecselt alumínium karosszériaelemeket, mechanikus befecskendező rendszereket és krómozott futómű elemeket nagyszámban láthattunk. Ezekben az autókban nem voltak még "Jedi műszerek" azaz LCD kijelzők. Itt csak klasszikus mutatós STACK műszerek vannak és hagyományos visszajelző lámpák szerepeltek. A sebességfokozatokat nem a kormány melletti mikrokapcsolós és elektrohidraulikus vezérlésű flepnikről hanem rendes váltókarral kellett kapcsolni. A versenyautók mindegyike az autóversenyzés hőskorát juttatta az ember eszébe. Mindegyik hangja, szaga, bűze, formája igazi klasszikus volt, lángoltak, prüszköltek és rettenetes hangon, de mégis könnyedén forogták le fordulatszám tartományukat. Jópofa és gondolom tudatos cselekvés volt a csapatok részéről a depó robogók kiválasztása. Ahol voltak ilyenek ott szinte csak régi Honda Monkey-k és ahhoz hasonló járgányokat láttam nem a mai modern gépeket. A paddockon kívül, de ahhoz közeli területeken a különböző magyar veterán klubok vagy egyéni gyűjtők, restaurátorok, márkaképviseletek, standjai, autóit találtuk. Dicséret illeti a Porschét, a Mercedest és az Audit, hogy a ma kapható csilivili "vackaik" mellett elhozták a gyári múzeumi példányaikat is. Pont emitt megrovásban részesül a Skoda a Ford és az Opel is, mert ők nem vették a fáradságot és csak a mai modern autóikat állították ki. Pedig biztos lett volna mit előhúzniuk nekik is Azok, akik elhozták autóikat azok viszont kitettek magukért. Nagyon klassz választék alakult ki mindenféle autóból. Háború előtti darabok, különféle japán típusok, amerikaiak, Porschék, Ferrarik, Rolly-Royce-ok, Mercedesek, Jaguarok és persze a volt szocialista tábor járgányai. De volt itt Iso Griffo, TVR, Jensen és több Maserati is. Igen nagyszámú motorkerékpáros különítmény is képviseltette magát. Főleg a Csepelek, Pannóniák, Mérayk uralták a teret, de akadt köztük régebbi Yamaha vagy Gilera is. Itt kapott helyet a Schwarzkopf hajápolási cég standja ahol a vendégek frizuráját ingyen korhűre varázsolták. A kiállító standok körül volt jó néhány büfé is, nem kellett emiatt a célegyenes másik oldalára át túrázni. De ha valaki átment a célegyenes túloldalára a szuper gold tribün mögött iszonyat mennyiségű vendéglátóhely, kisautóbazár, E-Mobi stand (ez a jövő, egyétek, hejj), gyerek és felnőtt foglalkoztatót találhatott. Ki voltak állítva Dakar kamionok és Szalay Balázs tereprally Opelje is. A hétvége három napja során péntek reggeltől vasárnap estig minden nap 9.00 és kb. este hat között folyamatosan zajlottak a versenyfutamok. Aki versenyt akart nézni nem igazán tudott elszakadni a pálya mellől, mert ha nem figyelt biztos lemaradt valamiről. Azt el kellett fogadnunk, hogy ezekkel az autókkal főleg jómódú emberek versenyeztek akiknek nem feltétlenül van versenyzői múltja/tapasztalata. Ezért a helyén kell kezelni a látott tempót és ezért volt sokszor az, hogy egy-egy mezőnyben a sokkal erősebbnek vélt autó jóval hátrébb végzett mint egy gyengébb/kisebb autó. Véleményem szerint örülnünk kell, hogy egyáltalán van ilyen versenysorozat és vannak olyan jó értelemben vett őrültek akik autóikat nem kímélve versenyeznek azokkal. Pedig megtehetnék azt is, hogy berakják őket egy privát gyűjtemény mélyére és csak saját maguk gyönyörködnek bennük. Hogy milyen figurák is álltak rajthoz a hétvégén arra íme egy példa. A 33-as rajtszámú Lola / T70 MkIII B-vel a méregdrága órákat gyártó svájci Richard Mille cég alapítója, maga Richard Mille és a PSA konszern jelenlegi vezére Carlos Tavares szállt csatába. Nem ők voltak a kategóriájuk leggyorsabbjai, de értékelni kell a fanatizmusukat. Jó volt látni, hogy a szervezők felhívásának sokan eleget tettek és ki-ki a maga anyagi lehetőségeihez mérten megpróbált korhű ruházatban érkezni a rendezvényre, emelve ezzel annak fényét. Több dolog miatt is dicséretet érdemel a szervezőbizottság. Egyrészt amiatt, hogy rengeteg streetfood truck-ot invitáltak a hétvégére. Így ha olcsóbb nem is lett az evés ivás, de mindenképpen változatosabb és igényesebb formája jelent meg a ringen. Természetesen dicséret illeti és köszönet jár a szervezőknek azért, hogy ezt a versenysorozatot elhozták Magyarországra. Persze nem akkora és nem olyan volt, mint egy Goodwoodi Festival of Speed vagy egy Goodwood Revival de elsőre nagyon nem volt rossz. Több fanyalgást is olvastam akik sokallták a 6.900.-Ft-os hétvégi beugró árát. Persze mindenkinek máshol van az ingerküszöbe és a pénztárcájának a lehetőségei. Lehet példálózni a WTCC-vel (ami jelen formájában szerintem a halálán van) meg a DTM-mel, meg ki tudja mivel. Nem emlékszem már, hogy a WTCC-re, a DTM-re és a Kamion EB-re mennyibe fájtak a beugrók az F1-et pedig hagyjuk is, de nem gondolom, hogy egy hétvégi jegy amivel bárhová leülhetsz és még a paddockba is érvényes az sokkal kevesebbe került volna mint 6.900.-Ft. Ez a 6.900.-Ft a kapott élményért cserébe abszolút vállalható összeg volt. Ezt szerencsére sokan így gondolták mert igen szépszámú nézőközönség gyűlt össze mind szombaton, mind vasárnap. A hétvége során 24 ezren voltak kíváncsiak a régi autók viadalára és kiállítására. Ebből a létszámból 13 ezren vasárnap látogattak ki a ringre. Tehát ez egy igen jól sikerült első bálozás volt! Véleményem szerint a szervezőbizottság egy dologgal maradt adós. Az pedig az, hogy nem hozták el Emerson Fittipaldit. Helyette itt volt és két autóval is rajthoz állt az olasz Emanuele Pirro aki pár évig az F1-ben próbálkozott majd átment az Endurance VB-re. Itt egész sikeres lett, mert ötször behúzta a 24 órás Le Mansi győzelmet! Egy igazán közvetlen és mosolygós figura Ő, aki bárkivel leállt fotózkodni és autogramot osztogatni. Három dolgot kérnék a szervezőktől. Ha lesz jövőre is Hungaroring Classic akkor ne legyen ennél silányabb a rendezvény és valahogy alakítsanak ki egy rövid rally gyorsaságit is! Ez sikerült Goodwoodban a Festival of Speeden is. Ha pedig tudtak csinálni itthon egy kis Sebességfesztivált akkor egy rövidke rally gyorsasági már nem lehet nekik akadály! Hely van bőven a ringen és a környékén! Az utolsó kérésem pedig az, hogy próbáljanak meg minél több egykori és akár mai világsztárt meginvitálni a Hungaroring Classic 2018-ra! Szöveg: Tommy Fotók: Tommy