28 nap alatt győztem le az alkoholizmusom

Elmesélem nektek a történetem, arról, hogy lettem alkoholista és hogy szoktam le, hátha személyes történetem másoknak is tud segíteni.

Az egyetem éveit, mint szerintem minden huszonéves, én is főként bulikkal töltöttem. Igazából már előtte is eljártunk a srácokkal szórakozni, de nem volt olyan gyakran lehetőség, mint az egyetemen. Mivel mind a négyünk különböző egyetemekre jelentkezett, ezáltal szinte hetente adódtak nagy szórakozási lehetőségek, mert minden egyetemen más időpontban szerveztek ezeket, Budapesten meg egyébként is minden nap van valami. A fiúk egy idő után nem akartak már velem jönni az összes alkalomra, én viszont nem tudtam leállni, így mindig kerestem magamnak valami társaságot, és őszintén, szerintem maximum 1 nap volt a héten, amikor nem voltam részeg vagy másnapos.

4 év telt el, mire felismertem, hogy komoly probléma van. Ehhez az kellett, hogy bukjam a diplomámat plusz az emberi kapcsolataimat is szinte egytől egyig tönkretegyem.

Elhatároztam, hogy nem akarok így élni es jelentkeztem a felepulok 28 napos programjára.

Először egy állapotfelmérésre kellett elmennem, hogy felmérjék tudnak-e egyáltalán segíteni rajtam, majd kezdődhetett a program.

28 napra beköltöztem egy teljesen új környezetbe, ahol meglepő módon sokkal jobban ereztem magam, mint a pesti garzonban, mert családias es nyugodt volt, ráadásul az árban benne foglaltatott a teljes ellátás. Voltak kiscsoportos es egyéni foglalkozások is. Én bar elég nyitott vagyok, először nehezen nyíltam meg a csoporton belül, nem szeretem bevallani, ha valamiben gyengélkedek. De miután láttam, hogy mindenki ennyire nyíltan vállalja a problémáját nekem is könnyebben ment.

A többiek hozzátartozóinak külön is szerveztek konzultációkat, ami egyébként nagyon jó ötlet, mert így ők is megértik azt, mi zajlik egy alkoholistában, és hogy is kéne kezelni a szituációt hozzátartozóként, de en szándékosan nem éltem ezzel a lehetőséggel. Be akartam bizonyítani a szüleimnek, barátaimnak, es a volt barátnőmnek is, hogy képes vagyok egyedül megbirkózni ezzel es már jobb emberként akartam eléjük állni. Ez a cél lebegett a szemem előtt, és igazából enélkül nem ment volna, szerintem csak az tud megküzdeni egy ilyen súlyos dologgal, aki igazan akarja a megoldást es tenni is akar érte.

Az is tök jó egyébként, hogy a család, aki szervezte a programot, is megküzdött az alkoholizmussal, es élő példái annak, hogy a betegség legyűrhető akar egy egész életre. Ráadásul az o fiuk esete szinte teljesen ugyanaz volt, mint az enyém, így tudtam párhuzamot vonni és még reménytelibbé válni.

A program ara sem vészes, pláne ha figyelembe veszem a probléma súlyosságát, és hogy ennyire minőségi ellátást kaptam. Ennyi segítőkész emberrel egy helyen eletemben nem találkoztam még, mint itt. Ráadásul a program befejeztével sem engedték el a kezem, a mai napig felhívnak néha, hogy megérdeklődjék, jól vagyok –e, pedig már két éve hogy eljöttem onnan. A volt iskolámból nem hívnak fel, pedig ott 8 évet is eltöltöttem, itt meg csak cirka egy hónapot, mégis ennyire törődnek velem és ez nagyon jól esik. A többi leszokást segítő gyógyszerrel, praktikával, rehabilitációs központtal összehasonlítva a felepulok magasan kiemelkedik.

Mindenkinek ajánlom, hogy keresse fel, ha ilyen problémája van, mert ha nem is tudnak segíteni, akkor javasolnak olyan módszert, ami az adott ember szamara a legmegfelelőbb. Mondanom sem kell, hogy azóta gyökeresen megváltozott az életem, lett diplomám, munkám mindent átértékeltem es sikerült rendeznem a kapcsolatom a szeretteimmel is. És mindezt a saját akaratomnak és a felepuloknek köszönhetem!